Eddig is tudtuk, hogy közös lónak túros a háta, de ez valószínűleg ismét átlép egy nagyon alul levő határt. Miért nem tudunk vigyázni semmire, amit akár jól is használhatnánk?
Egy szolnoki lakótársunk fotózta ezt a hét elején, sajnos nem szép látvány. Ám akik felismerték a környéket, azonnal azt írták, hogy egyáltalán nem csodálkoznak azon, amit látnak.
“Örüljetek, hogy a kerekek még rajtuk vannak” – írta az egyik hozzászóló. A Lomb meg a Csallóköz közötti valamelyik kis utca, valószínűleg a Tó utca, erre következtetett egy másik olvasó. Mások arra figyelmeztettek, egyáltalán nem csak környékfüggő a dolog, mivel a Tiszaparti sétányon is körül lehet nézni, ott azt mondják, hogy minden bizonnyal a gazdagok gyermekei hagyják hasonló módon, szándékosan szét a rollereket.
Van, aki úgy közelíti meg a kérdést, hogy be sem kellett volna engedni az országba, meg sem kellene engedni ezen szolgáltatást, de van az a pénz, ami profitot szül valakinek! Ha saját maga pénzén venné jobban becsülné, véli a hozzászóló.
Tényleg ennyire bele kell ebbe törődnünk, hogy a felnövekvő generációk ennyire neveletlenek és egyáltalán nem becsülik a város, illetve a közösség tulajdonát? Miért kell hazavágni (kortól és nemtől függetlenül) azokat a dolgokat, amik a mi javunkat szolgálnák? Mi hogy éljük ezt meg?
